Öntörvényű divattervezőként értelmezték újra Szörnyella De Frászt, a legszórakoztatóbb Disney-gonoszok egyikét. Gonoszságról ezúttal szó sincs, legfeljebb mufurc grimaszokról, a kiskutyákat pedig mindenki imádja. Kritika. Mindenki megnyugodhat: az új Szörnyellá ban egyetlen kutyának sem esik bántódása. Mi több, eszébe sem jut senkinek, hogy bántsa őket. Ezzel nem árultunk el semmi lényegeset a filmről, mert ki gondolta volna komolyan, hogy 2021-ben bárki is pettyes dalmaták lenyúzott irhájából akarjon bundát készíteni egy Disney-filmben? Csecsemők sem érezhetik magukat akkora biztonságban, mint 101, vagy akárhány filmes kiskutya. Amikor 25 évvel ezelőtt Glenn Close húzta a fejére Szörnyella De Frász fekete-fehér parókáját, keveseknek jutott eszébe, hogy az élőszereplős 101 kiskutya több mint fárasztó gagyi: a megérdemelten elfelejtett, 1994-es A dzsungel könyvé vel együtt előhírnöke a következő évtizedekben sorra elkészülő, a Disney-rajzfilmfigurákat jobb sorsra érdemes filmsztárokkal behelyettesítő remake-eknek.
A színészek a mai napig jó kapcsolatot ápolnak. Az ördög Pradat visel 2006-ban került a mozikba és azóta is sokak nagy kedvence. A film olyan zseniális színészekkel mutatja be a csillogó divatvilág visszásságait, mint Meryl Streep, Anne Hathaway, Emily Blunt és Stanley Tucci. A szereplőgárda hosszú évek után nem rég újra egyesült, Stanely Tucci legújabb filmjének, a Final Portrait -nak New York-i premierjén. A filmben egyébként Tucci ezúttal a rendezői szerepét töltötte be. REX/Shutterstock A vörös szőnyegen pedig "régi" kollégái kísérték végig, hiszen az eseményen jelen volt Meryl Streep és Emily Blunt, tehát a Runway nagyágyúit végre újra viszontláthattuk. Sőt velük tartott Emily férje, John Krasinski is, aki a hírek szerint óriási "Az ördög Pradat visel" rajongó. Meryl persze ezúttal nem vette elő a Miranda Priestly -féle csücsörítést, aminek a film készítői minden bizonnyal örültek. Giphy Továbbá részt vett a bemutatón Blake Lively és férje, Ryan Reynolds is, akik már legalább egy éve nem vonultak így együtt a vörös szőnyegen.
Elhiszi, elhiteti magával, hogy az egy évre vonatkozó álláslehetőség, "amelyért lányok milliói az életüket is odaadnák"- minden elnyomásával megéri, aztán (végre) nem várja meg a 12 hónapot. Tulajdonképpen ezért viszketett a tenyerem. Az ördög Pradát visel világa ugyanis (a Runway című divatlap szerkesztőségének világa), bár nyilván eltúlzott világképet mutat (vagy nem), mégsem áll messze a valóságtól. Hatalommal felruházott emberi nullák zsarnokoskodnak a többiek felett, akik nem hogy nem mernek lázadni, még csak saját gondolatokkal sem mernek rendelkezni. Szerintük természetes, hogy mindenki robotol, mindenki tökéletes és mindenki beállt a sorba. "Lányok milliói az életüket is odaadnák" ezért a munkáért, ahol a kalóriaszámlálás, az XS-es nadrág, a Gucci, a Prada és a többiek számítanak, a Starbucks kávéi, a céges autó és mobil, a műmosoly, a kifogástalan kinézet és a címke, hogy hol dolgozol. Ezért viszketett a tenyerem. Nem Miranda Priestly, az atyaúristen főszerkesztő miatt, aki kénye-kedve szerint alázza, zsarolja, elnyomja az alkalmazottait (és magán kívül nagyjából mindenki mást a környéken), hanem azok miatt, akik hagyják is magukat.